Belső narrátorom magyarhangja, Én!

A belső narrátorunk sokat tud segíteni nekünk, ha gondolatainkat kell összeszednünk, vagy motiváló kifejezéseket mondunk magunknak, vagy szórakoztatjuk magunkat és magunkba olvasunk, énekelünk…

Ha magunkkal beszélgetünk, a gondolatok sokkal gyorsabban futnak át az agyunkon, mint amikor ténylegesen ki is mondjuk vagy próbáljuk kimondani őket. Például: ezerszer végig gondoljuk, hogy fogjuk elmondani, leírni a számunkra mély, fontos gondolatot vagy titkot, mégis ha ott állunk a másik személlyel szemben, már nem tűnik olyan egyszerűnek elmondani.

A belső hangunk legtöbbször „csendben” beszél nekünk, de előfordul, hogy hangosan kezdünk beszélni. Ez egyáltalán nem ciki, hiszen valljuk be, mindenki beszél magában!

A fejben folytatott monológjaink segítenek nekünk kielemezni a problémákat, megoldást keresni rájuk és az önképünket is formálja, ezáltal a mentális jóllétünket nagyban befolyásolja.

Hogy a belső narrátorunk, hogyan beszél hozzánk, egyrészt függ attól, hogy a nevelésünkben résztvevők vagy a külső környezetünk, hogyan viszonyult hozzánk, mit kommunikáltak felénk (Ha elfogadó környezetben nőttünk fel, akkor a belső hangunk is elfogadó lesz velünk, még akkor is, ha kínos vagy bosszantó, szorongós szituációba kerülünk), másrészt pedig hogyan érezzük magunkat az adott helyzetben (Ülök a dugóban 1. „Ezt nem hiszem el, mindig ez történik velem!” 2. „Ez már így alakult, akkor hallgatok egy kis zenét!”).

Belső negatív hangjaink típusai:

- Mi van ha…? A legrosszabb forgatókönyvet mutatja be a szituációknál, eseményeknél.

- Kritikus: Aki folyamatosan bírálja az egyén viselkedését, kinézetét. Előszeretettel hasonlít másokhoz.

- Áldozat: Neheztel, siránkozik, panaszkodik.

- Kell! Kellene! Muszáj! Mindig a jobb teljesítményt akarja elérni. Nem tűri a hibákat, arról próbál meggyőzni minket, hogy az önértékelés a külső tényezőktől függ (pl. pénz, munkahelyi pozíció).

- Soha, mindenki, mindig: Általánosít, így egy rossz tapasztalást kivetít, minden hasonló helyeztere.

Mivel ezek a negatív belső hangok évek óta beszélnek nekünk, így sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy ellensúlyozni tudjuk. Először is figyeljük meg, milyen helyzetekben kezdünk negatívan beszélni, majd ha ezt már felismerjük, pozitív, támogató megerősítéseket mondjunk magunknak. Segíthet az is, ha ezeket a negatív üzeneteket szembe állítjuk a valósággal. Mi bizonyítja ezt? Minden helyzetben igaz, amit gondolok?

Ha úgy érezzük egyedül nehéz megbirkóznunk a belső monológjainkkal, akkor keressünk fel szakembert, aki segít elcsendesíteni belső negatív narrátorunkat.