Megfelelés

Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

A nemet mondással néha karöltve jár a megfelelési kényszer. A megfelelés önmagában nem negatív, hiszen számos olyan helyzet, szerep, foglalkozás van, ahol alá kell tudnunk rendelni magunkat, egy nagyobb cél, személy vagy szabály miatt. Ez az alárendelődés ilyenkor rövid ideig tart.

Probléma akkor lesz, ha minél több helyzetben és minél hosszabb ideig adjuk fel önmagunkat. Ilyenkor egyre távolabb kerülünk magunktól és a véleményünket, a magunkról alkotott képünket mások elvárásaihoz igazítjuk.

A megfelelési kényszernél:

- félünk a nemet mondani (megmagyarázzuk magunknak, ha nemet mondunk, akkor valamilyen büntetést fogunk kapni az illetőtől pl.: nem fog szeretni, véget vet a kapcsolatnak stb.)

- minden helyzetben igent mondunk. (Még akkor is, amikor már belső énünk üvölt, hogy elég!)

- mások értékei, elvárásai szerint kezdünk élni (munkahely-, karrier-, barátok-, párválasztás)

- valódi érzéseink (bánat, düh) kifejezésétől, megélésétől félünk, mert úgy gondoljuk azok nem helyén valók

- a feszültség egyre nő bennünk, aminek vége egy érzelmi kirohanás, amit a körülöttünk levők nem értenek, miért történt

A megfelelési kényszert gyermekkorban sajátítjuk el. Gyerekkorban elsődleges szempont a biztonság érzése. Ha szüleink és a körülöttünk levők társaságában, biztonságban (megkaptuk a megfelelő szeretetet, figyelmet, gondoskodást) éreztük magunkat, ez megadta az alapját a reális önismeretnek, az egészséges felnőtt létnek. Ha viszont valamilyen okból azt éreztük, hogy személyiségünk nem elég, másnak kellett mutatnunk magunkat, (így figyeltek ránk, kaptunk szeretet), az azt erősítette bennünk, hogy csak akkor fogadnak el, ha olyan vagyok, amit a külvilág vár el tőlem. Ez egy túlélési technika volt gyerekkorunkban, és ahogy cseperedtünk úgy gondoltuk, minden helyzetben az lesz a helyes, ha megfelelünk a másiknak. Bár a külvilág kedvesnek, alázatosnak, segítőkésznek, rosszabb esetben terhelhetőnek, kihasználhatónak lát, egy folyamatos belső konfliktust vívunk magunkkal, aminek központi kérdése lesz: Mi a baj velem? Ezért, ez a stratégia egy idő után nem segít, hanem gátol, hogy önmagad légy és úgy élj, ahogy te akarsz.

Hogyan tudok változtatni?

Ha megvan a felismerés, hogy valami nem jó az életemben és ez mellé még a belső motiváció a változásra, akkor nyert ügyed van.

1. Figyeljük meg az életünk mely területén, milyen helyzetekben, milyen embereknél jelentkezik a megfelelési kényszerünk

2. Figyeljük meg, mi jár a fejünkben, amikor a megfelelési kényszerünk „dolgozik”. pl.: Ha nemet mondok, ez és ez lesz…! Ha nem csinálom meg, amit kér, megharagszik/nem fog szeretni/ elhagy…!

3. Ha szükséges, ne szégyenjünk külső segítséget kérni! A segítő szakember segít, támogat, hogy felkutasd honnan ered és segít megoldani a megfelelési kényszered

Nem könnyű változtatni egy olyan stratégián, amit hosszú ideig megoldásként használtunk az életünkben. De ha felismertük, hogy már nem szolgál minket és el kezdünk apró dolgokon változtatni, hamar elérhetünk változásokat, ami újabb és újabb erőt, motivációt ad, hogy addig dolgozzunk magunkon, amíg azzá nem válunk, akik igazából vagyunk.

Az utunk során lesznek olyan emberek, akik a változásunkat kritizálni fogják (nem úgy cselekszünk, gondolkodunk, érzünk, ahogy ők elvárják) és mindent megtesznek, hogy a régi énünkhöz visszatérítsenek. Olyanok is lesznek, akik kilépnek az életünkből vagy mi lépünk ki az övékből, mert már nem szolgáljuk tovább egymást. A változás nem csak kapcsolatok lezárásával jár. Ahogy változunk, magunkra találunk, új emberek jönnek az életünkbe, akik ÖNMAGUNKÉRT FOGNAK SZERETNI!