Félünk az önismerettől

De valójában nem ettől félünk.

Attól félünk, hogy ha meglátjuk, kik is vagyunk valójában, akkor már nem tudunk ugyanúgy élni, mint eddig.

Az önismeret nemcsak rávilágít arra, amit eddig elrejtettünk magunk elől, hanem megmutatja azt is, mennyivel több van bennünk annál, mint amit elhiszünk magunkról. És ez ijesztő, mert ha kiderül, hogy van választásunk, hogy tehetnénk máshogy, hogy kiléphetnénk a megszokott szerepeinkből, akkor már felelősséget is kell vállalnunk érte. És ez sokszor félelmetesebb, mint a fájdalmainkkal szembenézni.

Nem az önismeret az, ami fáj. Hanem az elengedés: amikor el kell búcsúznunk attól az énrésztől, aki eddig védett bennünket, aki alkalmazkodott, tetszeni akart, aki túlélt. De épp ezen az úton tanuljuk meg, hogy több van bennünk, mint hittük volna. .

Az önismeret valójában nem a sötétségbe vezet, hanem a fénybe, amit sokáig nem mertünk megnézni.

Abba a fénybe, ahol tisztán látjuk, hogy kik vagyunk, mit érzünk, mire vágyunk, és mit szeretnénk az életünktől.

És talán ez a legijesztőbb és legszebb felismerés egyszerre:

Nem is az önismerettől félünk, hanem attól, hogy végre önmagunk lehetnénk.

Ha szeretnéd megtapasztalni, hogy az önismeret nem félelmetes, hanem felszabadító, akkor próbáld ki valamelyik önismereti munkafüzetemet.

Segítenek abban, hogy biztonságban ismerkedj önmagaddal ítélkezés nélkül, lépésről lépésre.

Hatalmas bátorság, ha kimondjuk: MEG AKAROM ISMERNI MAGAM!